Kulisszatitkok. Hercegnői bánásmód. A felkészítő tábor titkai…

Ivanova Daniela 2013-ban vett részt kerekesszékes szépségversenyünkön.

Idei kampányfilmünk első néhány képkockájában hívja fel a figyelmet a szépségverseny üzenetére. Ennek apropójából őszintén és kötetlenül beszélgettünk vele a versenyen szerzett tapasztalatairól.

 

 

-Hogyan érezted magad a verseny alatt?

Mivel az előző évben nem jutottam el az elődöntőig sem, ezért fenntartásokkal adtam be a jelentkezésem a második alkalommal. Úgy voltam vele, hogy teszek még egy próbát, és ha nem sikerül, akkor bizonyára ez nem az én utam. Pont az előző évi kudarc tanított meg arra, hogy még jobban értékeljem, amit az élettől kapok, így elképesztően boldog voltam, amikor behívtak az előzetes beszélgetésre, amikor pedig megkaptam az e-mailt, hogy a döntősök között vagyok, konkrétan sírva hívtam fel anyukámat, annyira boldog voltam.

Minden pillanatot maximálisan megéltem, a jókat és kevésbé jókat egyaránt. Volt, amikor nem éreztem magam odavalónak, míg máskor tündököltem. Összességében életem meghatározó időszaka volt ez, amire mindig mosolyogva emlékszem vissza. Hitet, erőt, önbizalmat kaptam a versenytől és rengeteg szeretetet és támogatást az ott megismert emberektől.

-Milyen volt számodra a döntős lányok felkészítő tábora?

Murphy törvénye… jól lebetegedtem a tábor idejére, náthás és lázas voltam. Ez eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra, mégis úgy éreztem, hogy a tábor az egész felkészülési időszak igazi „hab a tortán”-ja volt. A fényűző szálloda és az elképesztő bánásmód, amit tanúsítottak felénk a szervezők szerintem fantasztikus volt, igazi királynőnek éreztem magam ott, még kipirosodott orral is. Régebben sok szépségkirálynő választásról szóló műsort néztem, és mindig irigyeltem a lányokat, főleg az ilyen táborokra „fájt a fogam”, mert úgy éreztem, hogy nem csak a verseny napja, hanem az odavezető út is csodálatos. Az izgalom, amikor latolgatjuk az esélyeket, teljes erőbedobással készülünk, s közben igaz barátságok szövődnek. Boldog vagyok, hogy ott lehettem és ezt átélhettem.

-Ezután végre elérkezett a nagy nap, a DÖNTŐ. A sok gyakorlás után végre megmutathattad magad a nagyközöségnek. Résztvevőként, hogyan élted meg mindezt belülről?

A döntő reggelén a lehető legbetegebben keltem fel, mégis estére minden a helyére került. Az adrenalin és tettrekészség, az izgalom elfeledtette velem a megfázásomat, így minden idegszálammal a versenyre tudtam összpontosítani. Szerintem aznap mindannyian éreztük, hogy eljött a nap, amiért heteken át dolgoztunk, s talán mindegy is ki nyer, ezt az élményt már nem veheti el tőlünk senki. Sajnáltam, hogy itt valaminek most vége szakad, mert bár nagyon elfáradtam, még folytattam volna az egészet, ameddig csak lehet. Imádtam a zenét, a fényeket, a kisfilmeket, a lelkes közönséget, hogy fürödtünk a szeretetben és az elismerésben, így ezek mind-mind emlékezetes pillanatok voltak.

 

-Milyen  volt ennyi ismert ember között lenni? 🙂

Nekem az éneklésből és a táncból kifolyólag régóta nem volt idegen ez a környezet, így számomra nem hozott újdonságot ez a dolog, de nagyon jó volt ennyi nagyszerű emberrel megismerkedni. Az ismert emberek között is vannak olyanok, akiken érződik, hogy a „sztárságot” nem ma kezdték és ez a viselkedésükön is látszik, viszont azt vettem észre, hogy aki szívén viseli a fogyatékkal élők sorsát, az természetes, közvetlen és kedves, mellettük pedig mi is egyenértékű, teljes embernek érezhetjük magunkat, hiszen nem éreztetnek velünk semmiféle különbséget. Szerintem a fogyatékosság egyfajta szűrő is, hiszen aki egy ilyen ügy mellé áll – és azt nem az önmenedzselés érdekében, hanem őszintén teszi – valóban nyit felénk és segíteni szeretne. Ezt a pozitív hozzáállást a versenyt támogató összes ismert emberen éreztem és nagyon hálás vagyok, hogy volt szerencsém megismerni őket és azóta is egyfajta példaképként tekinthetek rájuk.

-Milyen érzés volt, hogy a koreográfusok, sminkmesterek, fodrászok, tervezők csak a te szépségedért feleltek?

Mást nem is mondhatnék, imádtam! Minden nőnek receptre kellene felírni az ilyesmit.

-Mit az amit, kaptál a versenytől? Amit tovább vittél az utadon?

Azt gondolom, hogy minden hölgynek kijárna az, hogy egyszer az életében igazi hercegnőnek érezhesse magát. Ez a verseny és az azt körbeölelő „felhajtás” lehetővé tette ezt, ami nagyon nagy dolog, hiszen sokan egyáltalán nem érzik magukat szépnek, nőiesnek, vagy ha igen, sok mindennel nem elégedettek magukkal kapcsolatban. Viszont ez a verseny számomra rávilágított arra, hogy azért nekünk kell tennünk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és mindezt smink és fodrászok nélkül is megtehetjük, ha megvan az egyensúly a lelkünkben. Minden nap gyönyörűnek érezhetjük magunkat, nem csak egy szépségkirálynő választáson! Erre pedig talán sosem jöttem volna rá, ha nincs ez a verseny, amin észreveszem a saját értékeimet, amit nőként a mindennapokban is tudok kamatoztatni.

-Mi az, amit észrevettél magadon, miben változtál a verseny hatására?

Magabiztosabb lettem, önbizalmat nyertem.

-Véleményed szerint, miért érdemes jelentkezni a versenyre?

Ezermillió dolgot felsorolhatnék itt, mint például új ismeretségek kötése, fotósorozat, gyönyörű ruhák, sminkek, zene, tánc, buli, tündöklés és maga a korona elnyerése, de szerintem a legfontosabb maga az egész élmény, amit egy ilyen verseny nyújt a résztvevőinek, s ami által magam is több lettem.

-Beszéljünk egy kicsit a verseny utáni időszakodról is. Mi történt veled azóta? 

Zajlik az élet velem, folytattam tanulmányaimat és az éneklést, a tánc pedig most Zumba formájában kap szerepet az életemben. Tavaly nyáron a Ki Mit Tube online tehetségkutató 10 döntőse között lehettem egyedüli nőként, ének kategóriában. Az elmúlt 4 évben újságíróként dolgoztam és mellette fellépésekre jártam. A verseny által még inkább „rákaptam a modellkedés ízére”, így az óta számos fotósorozat készült rólam, illetve divatbemutatókon is volt szerencsém részt venni. Mégis, ami igazán az én utam az mindig is írás és a zene lesz.

-Mi az amiben biztos vagy, hogy ha nincs a verseny soha nem fogtál volna bele?

Terveim között szerepel egy sminkekkel és divattal kapcsolatos blog és Youtube csatorna indítása, mert ezek a témák mindig is közel álltak hozzám, de a verseny csak még inkább megerősítette ezt bennem. Bízom abban, hogy a szépség iránti szenvedélyemet remekül prezentálja az a fotósorozat és kisfilm is, amik a versenynek köszönhetően készültek rólam, így talán még hitelesebben állíthatok majd elő profi tartalmakat a nőiességem megélésének égisze alatt.